A NEUROANDRAGÓGIA ötvözi a neuropszichológia, a neurofiziológia és a neuroanatómia elemeit a felnőttképzés jelenlegi ismereteivel.
A koncepció alapelveinek fényében, a felnőttek oktatási folyamatának az agy munkájára vonatkozó információn és az emberi élet különböző szakaszaiban bekövetkező változásokon kell alapulnia. A felnőttképzési szakember munkája megköveteli, hogy megismerje a következő kérdéseket:
– A környezeti világból származó ingerek befogadásának és feldolgozásának folyamata
– Különböző típusú memóriák működése
– A tapasztalat és az előzetes ismeretek szerepe és jelentősége a tudás megőrzésében és építésében
– A két agyfélteke működésének különbségei
– Az emberi lény stressz- és érzelmi funkcióinak hatása a kognitív folyamatokban
– Az egyéni különbségek a tanulók között az érzékszervi preferenciák, a tanulási stílusok területein
– A fejlődés és az öregedés folyamatából származó kognitív funkciók kondicionálása
A neuroandragógia a felnőttoktatásban nagyon hatékony stratégiaként fogható fel, mivel az agy kognitív folyamataival és a felnőtt személyiség pszichofizikai működésével kapcsolatos igazolt ismeretekre támaszkodik. A hatékony tanítási és tanulási módszerek és eszközök megtalálásához mérhető mutatókon és az agyi aktivitás mérésére szolgáló eszközök alkalmazásával végzett tesztek eredményein alapulnak.
Az idegtudományok mind a tanárokat, mind a felnőtt hallgatókat az agy működésére és a kognitív funkciókra vonatkozó alapismeretekkel vértezik fel. Az ilyen ismeretek és a gyakorlatban való alkalmazásuk képessége a tanulás, a munka és a mindennapi élet problémáinak kezelése minden felnőtt számára értékes. Azonban a hátrányos helyzetű csoportok esetében, akik iskolai kudarcot éltek át a múltban, akik nem találtak elégedettséget vagy sikert az életben amikor gyerekek vagy tinédzserek voltak, vagy akik nem látnak semmilyen lehetőséget a szellemi, szakmai és személyes fejlődésükre életkoruk/betegségük/gazdasági helyzetük miatt, a neuroandragógia által nyújtott ismeretek megoldhatják azokat a problémákat amelyek megnehezítik számukra az oktatás és az önképzés megkezdését.
A neuroendragógia az érzelmek kognitív folyamatokra gyakorolt hatását is vizsgálja. Az agyi aktivitás vizsgálata, mint az információ befogadási funkciók, azt bizonyítja hogy a tanulás, mint ahogy hosszú ideig rosszul gondolták, nem csak egy kognitív folyamat. Ez egy affektív-kognitív folyamat, amelyet az érzelmek erősen befolyásolnak, növelik/gyengítik a hatékonyságát, vagy teljesen blokkolják is azt. Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres negatív visszacsatolásból, az alulértékelt önbecsülésből, stb.). Abban az esetben, ha megismerkednek az érzelmek kialakulásáért és a döntések meghozataláért, a problémák megoldásáért és az információk megőrzéséért felelős neurobiológiai és biokémiai mechanizmusokkal, megkönnyítik saját maguk számára az élettapasztalatok sokféleségének megértését. Lehetővé teszi nekik, hogy tudatosabban elemezzék a jövőbeni szituációikat és döntéseiket (beleértve az oktatáshoz és fejlődéshez kapcsolódó helyzeteket és döntéseket is).
A neuroendragógia nem nyújt kész, teljesen új oktatási és tanulási módszert. Általános szabályokat és elveket fogalmaz meg a felnőttoktatók és felnőttoktatás módjáról, ami jelentősen növelheti az oktatás hatékonyságát. Ellenőrzi az eddig felhasznált didaktikai módszereket és eszközöket az információfeldolgozási folyamatok alkalmazásának mérhető eredményei szempontjából. A neuroendragógia nem forradalmi újítás, hanem a felnőttoktatás fejlődésének egy stádiuma, amely az ember biológiai és neurológiai működésével kapcsolatos növekvő tudásunkra épít.